Mert énekelni jó...!!! XD

Üdv ismét!^^

Egyszerüen csodálatos, megtisztelő, fennséges...nincs is szebb dolog az ének óránál!!! *-*
És akkor jöjjön az igazság...xD   ****az egész....xD Ennél rosszabb nincs a földön...én személy szerint egy borzalomként élem meg azt a heti egyszeri dupla órát, amit "énekléssel" kell eltöltenünk...xD Merthogy mindent csinálunk, csak nem énekelünk..XD
Kb senki sem figyel, megjegyzem én sem...és csak megy a beszéd egész órán, meg röhög mindenki, és egyre nagyobb a hangzavar. És ez egy átlagos ének óra...xD ma is rengeteg hasznos dolgot csináltunk. Például tanultam japánra...aztán meg Kamillával, Brigivel és Klauval csináltunk egy gyönyörű montázst, ami bemutatja a jelent. (persze szigorúan nem politizálunk!!!!) Mindezt a metro újság "szebb" részeiből alkottuk. X"DD
Asszem eredményes óránk volt...sok ilyet szeretnék még...XD

Ime, a remekmü! ^^

Egyébként egy egészen nyugodt és vidám napot tudhatok magam mögött.^^

A kori egész jó volt (főleg a saját korimmal), órákon sem volt semmi para, leszámítva a magyart, amin szét röhögtük az agyunkat...és még a japán is jó hangulatban telt.^^

Nah, mára ennyit. :3

Rina, a Kaktusz-hercegnő^^

Tea délután! *-*

Üdv^^

A tegnapi nap folyamán a lányokkal elmentünk teázni, és megünnepeltük Asumi felnőttéválását. :3 Nagyon jó volt, sok-sok finom tea, Wasabi-s mogyoró, hangulatos teázó, és jó hangulat. *-*
Bár sajnos nekem volt egy nagyon rossz negyed órám, mikor odanem illő gondolatok miatt kifakadtam, de miután mindez rendeződött, már énis teljes értékü tagként tudtam részt venni a társalgásban. :D Csináltunk sok-sok képet, amit majd Alice átküld nekem és akkor feltöltögetem ide is, hogy mindenki lássa,  valamint rajzoltunk az ottani vendégkönyvbe. :D
A délután folyamán még sétáltunk egy jót az Andrási úton, ahol csodás kirakatokat nézegettünk, valamint bementünk a Sugar Designbe *-* A legcsodálatosabb és legfinomabb helyre az egész világon!! :D
Lassan haza indultunk. Én Aliccel mentem haza, és útba ejtettük a Váci utcát is.^^

Külön hír. Dia is szeretne csatlakozni a szindarabunkba, és ő szeretné alakítani tigrist^^ Szerintem tökéletes lenne a szerepre, és biztos vagyok benne, hogy Vera néni is így fogja gondolni.^^
Nah mára ennyit...XD

Rina, a Kaktusz-hercegnő^^

Jó-rossz együtt jár o.O

Üdv^^

Az emberek sokszor mondják: "Milyen jó lenne, ha nem lenne rossz a világon. Csak a jó lenne, béke és szeretet, boldogság." De ez sajnos lehetetlen, hisz szükség van az egyenlőségre, a rossz is ugyanúgy az életünk része, mint a jó. Nahjó, ezt nem tudtam valami jól elmagyarázni, de biztos értitek...XD

A mai napomon rendesen kijutott a jóból és a rosszból is...:D (nahjó, nem volt olyan rossz, de nem is volt a legjobb, vagy mi...^^)

De hadd kezdjem az elejéről.

Ma reggel igazán jól indult a napom, (túl sok a "jól" szó a mondandómban...kellene szinonima rá...xD) Szóval, minden remekül ment, reggel sütött a nap, szép idő volt, csak tízre kellett suliba mennem, és már az első percben barátságos fogadtatásban volt részem Cheel részéről.
Délelőtt minden csodás volt, csak három órám volt, névszerint törim, és két magyaron. Nem is volt vészes, sőt....kifejezetten nagyszerüen éreztem magam...XD Törin egyedül baszogattam szegény Klaut (szeretlek Klau <3 ), magyaron pedig Brigivel folytattam Klau csesztetését....XD Szerintem nagyon jól elvoltunk, igazán élvezetes óra volt...XD
Majd beültem a G-sekhez fizikára, hogy ne egyedül kelljen töltenem a lyukas órám...most őszíntén, ki az a hülye rajtam kívül, aki lyukas órában beül fizikázni??? :D:D
Ezután jött a dolog rosszabbik része...
Ma volt a színdarab próbánk, amit már nagyon vártam, mégis utólag visszagondolva, nem volt valami jó...o.O
Ma nem a darabot próbáltuk, hanem helyzet játékok voltak, amitől nagyon bepánikoltam...Félig-meddig ismeretlen emberek, ismeretlen szituáció, és Reni meg bezárkózott...mindenki olyan tökéletesen alakított, én meg ki sem mertem állni játszani...inkább elsülyedtem a székemben, és hallgattam a többieket...
Hát ez nagyon rossz volt, de elhatároztam, hogy változtatni fogok, és bátrabb leszek.^^
Nem zárkózok be, hanem nyitott leszek és vidám, hisz nincs félnivalóm, remélem....XD

Ezután újra jó volt minden, hiszen Dorci átjött hozzám, és igazán jól éreztük magunkat. Szerintem teljesen lefárasztottam a sok hülyeségemmel, de remélem nem baj...XD Megmutattam neki egy csomó, szerintem cuki dolgaimat, és lelkes hallgatóságom volt a bugyuta anekdotáimban, vagy mi....:D

Holnap Asumiékkal megyünk teázni, hisz megünnepeljük, h Asumi felnőtt!! Ugye jól tudom, hogy ezt ünnepeljük??? o.O :$

Nyah, ennyit mára, remélem, nem fárasztottalak le titeket a bugyutaságaimmal...XD

Rina, a Kaktusz-hercegnő^^

Narancs!!! :D

Üdv^^

MIndig is imádtam a narancsot, ahogy most is...XD (ezt muszály volt így az elején közölnöm..xD)
Sőt, néha már túlzásba is viszem a fogyasztását, de nem tehetek róla...oooolyan finom. :3

Most egy japán recepttel kedveskedek nektek, aminek az alapja...mily meglepő, narancs...!! :D
Úgy egy éve találtam rá a receptre és már nagyon rég kiszeretném próbálni. :3

Nah szóval, akkor jöjjön a csoda...XD

Borzas narancs

Hozzávalók:

•  4 narancs, 
• 1 dl narancsszörp,
• 2 evőkanál cuk

Elkészítés:
A narancsokat meghámozzuk, héjukat lereszeljük, a cukrot, narancshéjat, szörpöt összekeverjük, és bepanírozzuk vele a narancsokat. Végül sütőben addig sütjük, ameddig a szirup meg nem szárad.

Igazzán egyszerü kis édesség, és szerintem még finom is.^^

Rina, a Kaktusz-hercegnő^^

Barátok = MInden

Üdv^^

MInden nap rácsodálkozok az élet apró örömeire, így arra is, hogy mennyivel szebbé tehetik a napjaim a barátaim. :) Ott vannak mellettem, felvidítanak, ha szomorú vagyok, velem nevetnek és nem rajtam, megvédenek, ha bajba kerülök, és aggódnak értem.

Nem is értem, hogy miként tudtam régen barátok nélkül élni. Mai fejjel elszomorítónak tartom a régi énemet, akinek nem voltak igaz barátai, aki nem vette észre a hiányukat. Mostmár nem tudnám elképzelni az életem nélkülük, szükségem van rájuk, mint fuldoklónak a levegőre. A barátok színesebbé teszik a napjaim, mikor kora reggel mosolyogva köszönnek, esetleg sikítva ugranak a nyakamba, ilyenkor úgy érzem hogy örülnek nekem. Nekik is szükségük van rám. :)

A ma is egy ilyen különleges nap volt, amikor a barátaimmal tölhettem a szabad időmet. Olyan emberekkel együtt, akik igazán örülnek nekem, szívesen fogadnak köreikben.
Mindig meghatódok az olyan kis apróságokon, mikor egy-egy jó szót szólnak hozzám, megkérdezik a véleményem. Ilyenkor árzem, hogy énis részese vagyok annak a különleges kapocsnak, ami köztük van. :))

Ma Asumi korrepetált Cheel-t és engem japánból, és valami eszméletlen volt a hangulat. *-*
Cheel megkínált az ásványvizével, Alice, aki színtén ott volt adott a csokijából (ami megjegyzem nagyon fincsi volt :D ), és ott volt még Dorka meg Dia is. :)) Annyira jól éreztem magam, alig akartam hazajönni...XD
Viszont muszály volt...ám hazafele is ért meglepetés, mert míg álltunk a zebránál, Asumi megkínált japán cukorkával, amit biztos hogy nem fogok megenni, hanem elteszem a többi kis emlékem közé. :D *-*
Remélem, hogy sok ilyen délutánom lesz még együtt a többiekkel, és ilyen önfeledten fogunk tudni majd szórakozni.^^

Egyébként pénteken jön át hozzám Alice, jajj már alig várom!!! *-* mindent megfogok neki mutatni, és mesélni fogok neki, jóóóó sokat...:D:D
És a ráadás: szombaton pedig Asumi-t ünnepeljük meg közösen :) Jajj azt is annyira várom már, csak győzzem kivárni...XD

Nahjó, mára ennyit, mennem kell közgázt tanulni...-.-"

Rina, a Kaktusz-hercegnő^^

Dilemma

Üdv ismét^^

A mai nappal hivatalosan is lezárult az első félév, és rohamos léptekkel haladunk előre az ismeretlen felé.
Már csak másfél év maradt hátra a suliból...pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy általánosiskolásként jelentkeztem középsuliba, és most mégis újra a tovább tanulás miatt aggódok...XD
És nem csak én. Az összes tanár azt sujkolja belénk, hogy már nincs sok időnk, elkell donteni, hogy mit szeretnénk az élettől. Tovább tanulunk valahol?? Vagy dolgozni megyünk?? ...?? Nehéz a válasz...
Én is hatlamas dilemmában szenvedek, hisz nagyon szeretnék tovább tanulni egy jó egyetemen, de jó helyre bekerülni igen nehéz dolog.

Nem tudom eldönteni, hogy voltaképp mit is csináljak...annyi lehetőségem lenne...és mégsem.
Elsőként itt van a nagy álmom, hogy kimehessek japánba és ott tanuljak/dolgozzak és éljem az életem. Viszont az általam tervezett egyetemre bekerülni nehéz. ~ Jó lenne, ha sikerülne ~ Bölcsészet tudományi kar: Japánológia szak!!! ez az én álmom...XD

DE! ha esetleg nem sikerülne, akkor itt van a közgáz. Érdekes és hasznos tantárgy, ezzel vihetem is valamire. Bár nem tudom, hogy ez lenne az igazán nekem való szakma, (számvitel, pénzügy, menedzser, tsb...) kissé rémisztően hagzik...XD

Ott van még a marketing is, ami szintén nagyon hasznos és a maga nemében érdekes is...bár a mostani jegyeim alapján nem tudom, hogy megérné-e nekem ezzel foglalkozni...:D

Ám, ha ez sem sikerülne, akkor van még lehetőség...például OKJ-s képzés...mondjuk grafikus tanfolyam. Nem is hangzik rosszul. :D Szeretek rajzolni, tervezni...XD De ebben sem vagyok teljesen biztos.

Fogalmam sincs, hogy mi is illene igazán hozzám. Annyi minden érdekel, és oly sok mindenben szeretném magam kipróbálni, de az idő véges, és midenképp találnom kell valamit, amivel sikerre vihetem.
Úgy szeretnék müvész lenni, de félek, ha kötelezővé tennék számomra az lakotást, akkor elveszne a varázsa....

Szeretnék utazni, világot látni! *-*  Egy másik álmom, hogy diplomata legyek *-* bár ehhez nem füzök sok reményt, hisz a diplomácia alap pillére az ismeretség és a hatalmas szerencse...Nekem egyik sincs...xD
De álmodni azért lehet. :))

Ajj...annyira nem tudom, hogy mi legyen...pedig azért lassan jó lenne eldöntenem, mert nem szeretnék az utolsó pillanatban kapkodni/idegeskedni....XD

Szurkoljatok, hogy valamelyik álmom valóra váljon!!!  *-*

Rina, a Kaktusz-hercegnő^^

"Egyedül..."

A legjobban azt szeretem a japán éttermekben, hogy itt egyedül is megvacsorázhat az ember. Egyszerűen ideül a bárpulthoz. Ez egy francia vagy olasz étteremben nem fordulhat elő. De még egy thai vagy kínai helyen sem. Ott mindenki azt gondolná, "na, csóringer, ennek sincs senkije". Egy japán étteremben viszont nyugodtan ehetsz egyedül, a kutya nem figyel rád.

Orvosi rémálom...

Sziasztok!

Ma rémálmaim egyike vált valóra...amitől még most is ráz a hideg...Mivel betöltöttem a 18-at (még decemberben), ezért átkellett iratkoznom az új felnőtt házi orvosomhoz. Ez viszont újabb vizsgálatokat eredményezeztt...Többek között a vérvételt és EKG-t.
Alapból nem ápolok valami jó viszonyt az orvosokkal, már kicsi korom óta, és a vérvételtől meg egyenesen írtózom. Ezt a vizsgálatot is próbáltam minél jobban elhúzni, háát eddig sikerült...nem tovább.

Kora reggel már hatalmas görccsel a gyomromban léptem be az orvosi rendelőbe, és azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy már sokszor csináltam ilyet, ez sem lesz rosszabb. Hát tévedtem...
Mikor beléptem a szobába, a pulzusom kétszeresére ugrott, és a hányinger kerülgetett a tű látványától. Igaz, kedves aranyos doktornőm van, de most ez a tudat sem nyugtatott meg, és a kezében tartott fertőtlenítő miatt csak mégjobban pánikoltam, hisz tudtam, közel a vég...XD
Ez is úgy indult mint az összes többi vérvétel, lefertőtlenített, stb...a bajok ott kezdődtek, mikor közölte, h nincs elég vérem vagy mi...hát mondom kurvajó, a tűvel a kezemben babrált, h végre letudja szedni a három fiolányi adagot, ami mondanom se kell, nem jött össze...xD
Hát én majd meg őrültem a fájdalomtól, és totál sokkos állapotba kerültem, mikor közölte velem, hogy a másik kezem is megszúrja, hátha ott sikerrel jár....o.O  Így sem volt semmi eredménye, csak azt érte el, hogy már mind a két kezem őrült mód fájt, és alig vártam, hogy szabaduljak abból a nyomorult épületből, és elrohanjak minél messzebbre...
Persze abban a pillanatban a rohanás csak egy álom volt, hisz örültem, ha egyenesen tudtam menni, és nem bojongtam mint egy részeg ember. XD

Az EKG nem volt különösebben fájdalamas dolog, inkább csak picit kellemetlen és a nő undok...XD
Fogalmam sincs mivolt a baja...talán az zavarta, hogy cicafüles sapim volt, vagy hogy anyumat is berángattam magammal, mert hát nélküle egy lépést sem vagyok hajlandó megtenni a rendelőben. (még a vérvételnél is fogta a kezem...vagy én szortitottam az öveté, már nem tudom XD)

Egy óra szenvedés után szabadultam a szememben kisértet kastélyként megjelenő épületből, és abban a percben hatalmas megkönnyebülést éreztem, persze mindaddig a pillanatig, mig anyu közölte velem, hogy Jan. 1-én újra kell jönni az eredményekért, és akkor lehet hogy lesznek további vizsgálatok...
Szép kilátások, ugye??? :D

Dehát így szép az élet, kell egy kis szenvedés, hogy utána jobb legyen minden. :D
(Megjegyzem, még mindig nagyon fáj mindkét kezem...vajon mikor fog elmúlni??? o.O )

További szép napot... :)

Rina, a Kaktusz-hercegnő

Kaktusz dal! :D

Csip-csip kaktusz

Vakvar kaktusz

Komámasszony kéreti a kaktuszát,

Nem adhatom oda,

Tüskék vannak rajta...

Szúr-szúr-szúr-szúr-szúr...!!

XD

Alice, remélem mostmár nem fogod eltéveszteni a sorokat...:D

Rina, a Kaktusz-hercegnő

A kertész kaktusz^^

Üdvözletem^^

Egy újabb eseménydús és csodálatos napot tudhatok magam mögött. :)

Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a napom.
Mit sem sejtve léptem be az iskola épületbe a japán csoportnak szánt fornetti-s pogikkal a kezemben, és hatalmas meglepiben volt részem.^^

Risa barátnőm bár kicsit megkésve, de odaadta a szülinapi ajándékomat, amire megjegyzem, megérte várni. (nem mintha nekem az ajándék lenne a fontos XD) *-* Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen csodás dolgot kaphatok tőle. ^^

És ez a csoda, mellyel gyarapodott a barátnőimtől kapott mesés ajándék gyüjteményem, egy házi ZEN KERT *-*
Nem tudom elégszer megköszönni! :))

Ha esetleg valaki nem tudná, a zen kertészet egy japán kertészeti ágazat...:D  (fú de szarul fogalmaztam meg...xD)

A nap további része nem volt annyira említésre méltó, csak egy szokásos iskolai nap. (bár nálam a szoksásos elég relativ dolog) A matek féléves dolgozatom eredményét inkább nem is említem...xD Persze Ricsinek köszönhetően biztosan ki fogom tudni javitani ezt az ocsmányságot....legalábbis remélem...XD
Ma meg is volt az első matek korrepem és valószínüleg többször is elfogok járni, ugyanis nagyon hasznos...^^
Délután találkoztam Matyival, és ismét nem csalódtam benne... most sem beszélt túl sokat... :D Bár én annál többet. XD Nagyon jól éreztem magam^^

Nah, így befejezésül megmutatnám, hogy hogyan is néz ki az én pici zen kertecském. ^^

A doboza is gyönyörü *-*

És íme így fest, persze még majd lesz ez ennél szebb is, mikor kibontakoztatom a kertészkedés íránti tehetségemet (van olyanom!??) XD

Később lesz kép a már kész kis házi kertemről is^^

Rina, a Kaktusz-hercegnő^^

Korizás!! *-*

Ime, ez is eljött...végre!! :D

Cica a jégen!!!!!!  :D

Három év után újra koriztunk, és egyszerüen csodálatos volt *-*
Bár nem volt valami zökkenő mentes, kezdve a reggeli késéssel...:D Ami az én hibám volt...xD Mint nagy budapesti lakos, aki ismeri a várost és a közlekedést, felajánlottam, hogy találkozzunk és menjünk együtt reggel, akkor tuti nem késünk el. Hát ez nem jött be... szépen elkéstem a saját fenyegetésem ellenére, miszerint a későket nem várom meg...:P  Picit elszámoltam magam, és ezek után természetesen csak a szerencsénknek és a kapuőr kedvességének köszönhejtük, hogy betudtunk menni a pályára és nem kaptunk igazolatlant...:D

A korcsolya kölcsönzés is egy külön történet volt, mert első akadályként nem találtuk a bérlő helyet. Ezek után azon filóztam, hogy vajon 39-es vagy 40-es korcsolyára van-e szükségem. Mituán ezzel is megvoltunk, rohantunk átvenni a cipőnket és a ruhatár után megsem álltunk a csillogó fehér pályáig. :D

A késést leszámítva eszméletlen volt az a rövidke kis idő, amit a jégen tölthettünk.

Egész idő alatt megállás nélkül koriztam, és nem estem el! Ami nálam nagy szó, így sértetlenül úsztam meg a napot.

Már alig várom a következő hétfőt, hogy újra a jégen "gurulhassak", ahogy drága Kamilla is megfogalmazta. XD

Végszóra itt van néhány fénykép :)

Klau és Brigi :)

Zsuzsu, Petra, Kami :)

És végül Én :D

Rina, a Kaktusz-hercegnő

Egy kis könyvajánló! :D

Halihó^^

Igaz, még csak alig egy napja csináltam meg a blogomat, de már a harmadik bejegyzésemet írom....xD
Remélhetőleg tartani is tudom ezt az intenzitást. XD

Most egy könyvajánlóval kedveskedek nektek.^^

,,Fordulatos, megindító, sajátos hangvételű regény. Izgalmasan társítja a furcsa régi fényképeket a felejthetetlen történetel."

Ezt a könyvet még novemberben néztem ki magamnak a tescóban (XD), mikor a karácsonyi nagybevásárlásra készülődtünk. Már a borítója alapján is érdekesnek ígérkezett számomra, és miután belelapozva megláttam a komor és furcsa fényképeket, amiket a történethez társítottak és elolvastam a rövid tartalmát, tudtam nekem ez a könyv kell!! XD
Azonnal rohantam anyuhoz a "csodával" a kezemben és büszkén mutogattam neki, hogy megvan a tökéletes karácsonyi ajándék. Anyu nem szólt semmit, csak mosolyogva intett, rakjam vissza a polcra...
Hát nem voltam valami boldog akkor, de nem volt más választásom, szót fogadtam...xD

Aztán teltek a napok, és eljött krácsony, annak is a fénypontja. És lám, ott várt rám az ajándékom a fa alatt, a Vándorsólyom kisasszony kötet.
Mondanom sem kell, aznap este nekiálltam olvasni, persze a családi monopolyzás után, és két nap leforgása alatt el is olvastam az egészet....

Bánkódtam is emiatt, hogy ilyen gyorsan végeztem vele, mert nem volt mit olvasnom, de egyszerüen nem tudtam lerakni a kezemből, mégis olvasás közben sokszor tört rám az érzés, hogy már beakarom fejezni, legyen már vége. A másik oldalról viszont azt akartam, hogy örökké folytatódjon a történet. Hát lehet ezt érteni??? XD Én magam sem igazodtam ki azon, hogy mit is akarok.


Nah de most ennyit erről, inkább írok pár szót a regényről.

Történetünk kezdetén egy szőrnyű családi tragédia indítja útnak a tizenhat éves Jacobot (főszereplő XD) a messzi angol kis szigetre, hogy fényt derítsen nagyapja titokzatos múltjára, melyekről oly sok mesét hallott kisgyermekként. Rátalál a Vándorsólyom különleges gyermekei számára alapitott gyermekotthonra, mely már omladozó falaival nem nagyon emlékeztet az egykor oly csodálatos otthonra. Miközben Jacob felfedezi a ház minden szegletét, rájön, hogy a gyermekek nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. És bár lehetetlennek tünik, de lehet hogy még életben vannak...valahol a közelben.

Ez a hátborzongató, izgalmas regény remek olvasmány mindenkinek, aki szereti a hátborzongató történeteket. :)

Nekem ez az egyik kedvenc képem. A könyben nincs különösebb leírás a képről, és a képen szereplő lánynak se lehet ismerni a kilétét, mégis szerintem meghatározó szerepet tölt be a könyv szerkezetét illetően.

Rina, a Kaktusz-hercegnő^^

Don-pedró!! :D

Don-pedró a kaktusz, aki minden éjjel velem van és vigyázza az álmaimat. :)

Ezt a gyönyörüséget Timitől kaptam a 18. szülinapomra, és teljesen egydi, mivel saját kézzel csinálta. Senkinek nem lesz ilyen, csak nekem, hisz Pedróból csak egy van az egész világon. :D
A virágja ellenére Ő egy fiú, ahogy a nevéből is látszik és hamarosan lesz egy saját kis csokor nyakkendője, ezzel is hangúlyozva nemi hovatartozását. XD

Rajta kívül még nagyon sok másik kaktuszos cuccom van és hamarosan feltöltögetem a többit is, csak úgy éreztem, hogy Pedró a legfontosabb így elsőbbséget élvez. :D:D

Első Bejegyzés

Sziasztok!^^
Rina vagyok, az admin és most írom életem első blog bejegyzését. XD Nem tervezem túl hosszúra, mert úgysem jönne össze, de megpróbálok valamit összehozni...:) Azért is döntöttem úgy, hogy blog írásba kezdek, mert kezdtem úgy érezni, hogy túlcsordulnak a gondolataim. Remek lehetőségnek tartom, hogy megosszam mindenkivel a sok hülyeséget, ami megfogan a pici agyacskámban, még ha nem is értelmes. XD

Rina, a Kaktusz-hercegnő :)