Orvosi rémálom...

Sziasztok!

Ma rémálmaim egyike vált valóra...amitől még most is ráz a hideg...Mivel betöltöttem a 18-at (még decemberben), ezért átkellett iratkoznom az új felnőtt házi orvosomhoz. Ez viszont újabb vizsgálatokat eredményezeztt...Többek között a vérvételt és EKG-t.
Alapból nem ápolok valami jó viszonyt az orvosokkal, már kicsi korom óta, és a vérvételtől meg egyenesen írtózom. Ezt a vizsgálatot is próbáltam minél jobban elhúzni, háát eddig sikerült...nem tovább.

Kora reggel már hatalmas görccsel a gyomromban léptem be az orvosi rendelőbe, és azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy már sokszor csináltam ilyet, ez sem lesz rosszabb. Hát tévedtem...
Mikor beléptem a szobába, a pulzusom kétszeresére ugrott, és a hányinger kerülgetett a tű látványától. Igaz, kedves aranyos doktornőm van, de most ez a tudat sem nyugtatott meg, és a kezében tartott fertőtlenítő miatt csak mégjobban pánikoltam, hisz tudtam, közel a vég...XD
Ez is úgy indult mint az összes többi vérvétel, lefertőtlenített, stb...a bajok ott kezdődtek, mikor közölte, h nincs elég vérem vagy mi...hát mondom kurvajó, a tűvel a kezemben babrált, h végre letudja szedni a három fiolányi adagot, ami mondanom se kell, nem jött össze...xD
Hát én majd meg őrültem a fájdalomtól, és totál sokkos állapotba kerültem, mikor közölte velem, hogy a másik kezem is megszúrja, hátha ott sikerrel jár....o.O  Így sem volt semmi eredménye, csak azt érte el, hogy már mind a két kezem őrült mód fájt, és alig vártam, hogy szabaduljak abból a nyomorult épületből, és elrohanjak minél messzebbre...
Persze abban a pillanatban a rohanás csak egy álom volt, hisz örültem, ha egyenesen tudtam menni, és nem bojongtam mint egy részeg ember. XD

Az EKG nem volt különösebben fájdalamas dolog, inkább csak picit kellemetlen és a nő undok...XD
Fogalmam sincs mivolt a baja...talán az zavarta, hogy cicafüles sapim volt, vagy hogy anyumat is berángattam magammal, mert hát nélküle egy lépést sem vagyok hajlandó megtenni a rendelőben. (még a vérvételnél is fogta a kezem...vagy én szortitottam az öveté, már nem tudom XD)

Egy óra szenvedés után szabadultam a szememben kisértet kastélyként megjelenő épületből, és abban a percben hatalmas megkönnyebülést éreztem, persze mindaddig a pillanatig, mig anyu közölte velem, hogy Jan. 1-én újra kell jönni az eredményekért, és akkor lehet hogy lesznek további vizsgálatok...
Szép kilátások, ugye??? :D

Dehát így szép az élet, kell egy kis szenvedés, hogy utána jobb legyen minden. :D
(Megjegyzem, még mindig nagyon fáj mindkét kezem...vajon mikor fog elmúlni??? o.O )

További szép napot... :)

Rina, a Kaktusz-hercegnő